Hogyan neveljünk tökéletes gyerekeket

Kétségtelenül nagyképűnek tűnik ez a címszó, de egy olyan dolgot osztok meg Önökkel, ami az én családomnál bevált. Nincs túl messze a biztos, teljes sikertől, de a logika és a tapasztalat alátámasztja.

Barátaim közül említették, hogy miért a "Veledis boldogan" nevet kapta a sorozatom. Miért gondolom azt, hogy valaki boldogabb akar lenni. Nos, a boldogság olyan, mint egy szénás szekér. Mindig lehet rá pakolni és levenni a "tartalmából". Lehetünk boldogok, de lehetünk még boldogabbak. Jómagam '86- ban kaptam segítséget barátaimtól ahhoz, hogy könnyebben éljek és boldogabb legyek. Azzal, hogy ezt megosztom Önökkel, úgy gondolom, csak jót teszek és tartozom a barátaimnak azzal, hogy tovább adom a tanultakat.

Vállalkozóként ezalatt a 24 év alatt kellő tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy a sok- sok jót, amit átéltem, megosszam Önökkel.
Biztos lehetek abban is, hogy lesznek a Tisztelt Olvasó számára olyan részek a leírtakban, amelyeket jól tud.

Vannak olyan részek, amelyek tömörnek tűnhetnek Önnek. Ez azért van, mert úgy gondolom, hogy az ott leírt dologról Önnek már lehet tapasztalata. Ha tévednék, bocsásson meg nekem. Az viszont biztos, hogy találkozni fog legalább még egyszer a témával, mert ezek összekapcsolódó dolgok és lehet, hogy a 3. fejezetben írtak egy része a 8. fejezetben válik érthetővé az Ön számára
.
Viszont soha nem árt valami újat tanulni.
A tanulásról csak annyit mondanék még el, hogy vannak akadályai, amit sajnos iskolában nem tanítanak.
Ha elfogadjuk azt, hogy a tanulás akadályai a meg nem értés, (a szavak egyenkénti nem értése, hogy hol, mikor, mit jelent), a hirtelen sok anyag látványa, amely azt sugallja, hogy ezt 20 év alatt sem tudnám megtanulni, és nem utolsó sorban az, hogy én ezt már mind tudom.

Honnan?

Hallottam pl. a TV- ből.

Nos, az nem baj, ha egyszer hallotta, de ha olvas róla, akkor a megerősítés beégetheti a tudatába. Úgy gondolom, ha 100 ember áll neki olvasni ezeket az egyszerűen fogalmazott olvasmányokat, 50 olvasó a felénél abbahagyja, mert ezt már mind tudja. Ha 30 olvasó végigolvassa, de csak 5 olvasó fogadja el feltétel nélkül és alkalmazza, akkor már megérte, mert egészen bizonyos, hogy 10 gyermek életét boldogabbá teszem a módszer alkalmazásával. Ha abból 1 megköszöni majd, akkor már teljesen biztos, hogy dalolni fognak a csillagok körülöttem.

A most következő módszer egy részét amerikai példaképem alkalmazza. Jómagam kiegészítettem, mert szükségét láttam, hogy figyelembe vegyem, hogy mi magyarok sokkal érzékenyebb lelkületűek vagyunk, mint a tengerentúliak.

Az életemben három nevelt gyermekem volt. Jelenleg egy nevelt fiam, Zsolti és két saját gyermekem van, Tibor és Melitta. Zsolti fiam a jelenlegi feleségem első házasságából került a családi asztalhoz, de ez semmit nem változtat, hiszen legfontosabb idejétől, hétéves korától én neveltem. 28 évvel ezelőtt egy nevelt fiam enyhe fogyatékossággal született, őt Kálminak nevezte el az édesanyja. Második házasságomban egy Lacika nevezetű fiút neveltem 14 éves koráig.

Gondolom, ez elég biztosítékot adhat Önnek arra, hogy amit évtizedekkel ezelőtt elkezdtem alkalmazni, annak vannak már mérhető eredményei.

Mint tudjuk, a gyerekek, amikor megszületnek, nem tudnak semmiről, nincsen tudatuk. Olyanok, mint egy programozatlan számítógép. A programot a szülők töltik bele egy egész életen át.
Nincs veszélyérzetük.

Mi, szülök, örökké aggódhatunk az életükért.
Ilyenkor mérettetünk meg igazán.

Az is hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy sok szerencse is kell legyen ebben, mert a baleseteket nem kerülhetjük el. Ha jönni akar, akkor jön.

10 évesen egy, a családunkban történő balesetnek szemtanúja voltam. Egy lángoló pólyának. A látványa mindig velem marad. Ebben a balesetben leégett egy nyolchónapos kisfiú lába. A szülők gondoskodóak voltak, de itt semmit nem tehettek. Jómagam se lehettem volna jobb, gondoskodóbb szülő, mint ők.

A fiatalember mára teljesen alkalmazkodott a számára mindennapos, megszokott helyzethez. Ma sikeres vállalkozó és két csodálatos leánygyermek apja. Példaértékű, ahogy élvezi az életet. Örökké mosolyog, udvarias és megértő.

Úgy tűnik, vannak olyan fizikán túli törvényszerűségek, amelyek ellen nem tehetnek a szülők semmit. Biztos ismer olyan embert maga körül, akinek valahogyan semmi nem jön össze. Ha ön is úgy érzi, hogy ebbe a csoportba tartozik, akkor feltétlen olvassa végig, amit írok.

Lehetnek helyrehozhatatlannak tűnő hibák a gyermekek nevelésében, de az élet egy folyamat. A nevelés ennek a folyamatnak a része, amit állandóan lehet alakítani, tudatosan formálni.

Itt a tudatosság nagyon fontos.

Nem engedheti meg hogy, a gyereke nevelje Önt. A befolyásolásukat fel kell ismerni és ennek tudatában kell kezelni a még megengedhető határokat, párjukkal közösen.
Legyen összhang a nevelésükben.
A gyermek előtt soha ne beszéljenek a nevelésről, a gyermekük neveléséről.
A gyerekek soha nem figyelnek, ha róla beszélnek, és mégis mindent tudnak. Ön azt hiheti, hogy gyermeke nem figyel, vagy nem hallja, nem érti azt, amit Önök beszélnek. Nagyon hamar meglepődne, ha leellenőrizné, hogy mit tud a gyermek Önökről, Önöktől.
Valami rejtélyes érzékelőjük van, ami ekkor sokkal hatékonyabban figyel.

Ha óvodás gyermeke van, kérdezze meg a dadust, mit tudnak Önökről. Meglepődne azon, hogy az anyagi helyzetükről, az erkölcseikről, sőt, ennél sokkal kényesebb dolgokról is tudhatnak az oviban.

Csak érdekességként említem meg Önnek: nem is gondolná, de egy párnapos gyermek már jelentősen befolyásolja (manipulálja) az anyukáját azzal, hogy hangot ad annak, ha éhes. Ha sír a gyermek, akkor vagy éhes vagy...

Visszatérve a 3- 4 éves gyermekekre, három dologtól félnek a legjobban. A nagy zajtól, az erős széltől (fulladástól) és hogy leesnek valahonnan. Egyéb esetekben esnek- kelnek és mintha nem érzékelnék a fájdalmat. Amikor már beszélnek és értik a TV- ben hallottakat, akkor már igazán figyelni kell arra, hogy mit lát, érzékel, tapasztal a környezetében. Pl. egy alkalommal a kislányom, Melitta, teljes erővel rohanni kezdett az ágy egyik végéből és előre tett kézzel ugrott a levegőbe, úgy, ahogy azt a "Power girls" rajzfilmben látta. Legnagyobb meglepetésére egy hatalmasat esett és lezuhant a földre.
Azonnal kikapcsoltattam a rajzfilm- csatornánkat.

Ha a Tv ha ilyen hatással van a gyermekeink személyiségfejlődésére, akkor mi lesz felnőtt korukban? Lehet, hogy el fogják hinni, ha valakit lelőnek az is életben marad?
Gondolja végig, egy évben legalább 2000 embert látunk meghalni a TV- ben, ha napi 2 órát tévézünk. Gondolja, ez nincs hatással a Ön tudatára?
Egyes felmérések szerint Magyarországon az emberek átlag 3 és fél órát tévéznek.
Számtalan barátomnál látom, hogy a gyermeküket a TV elé küldik, mert addig is csend van.
El sem tudja képzelni, mennyit árt a gyermekének ezzel.
Bocsánat, ha tudná, nem küldené a TV elé.

Egy alkalommal egy ilyen lánygyermeknek videókamerát adtam a kezébe, ami bekapcsolt állapotban volt és ezt ő is tudta. Elküldtem játszani a másik szobába. Felvette magát, ahogy játszott. Hihetetlen dolgokat láttam vissza.

Teljes tökéletességgel utánozta a szüleit. Valami rejtélyes oknál fogva azokat a hibákat játszotta el, amiket én is a hibának észleltem a nevelésében. A vágyait és mintha a kiszámítható jövőjét játszotta volna el.
Hihetetlenül megdöbbentő volt.

A gyermekeink 4- 6 éves korukra már tudhatják, hogy a szüleik milyen nevelési hibákkal rendelkeznek.
Szerencsére nem tudatosan. Egyszerűen utánoznak.
Hiszen ezt teszik ici- pici gyermekkoruk óta. Csak ez az utánzás egyszer tudatossá válhat. Mondjuk tinédzser korban, és ezért nem mindegy, mit "utánoznak" a gyermekeik.
Játssza úgy az életét, mintha azt állandóan látnák a gyermekei.

Nos, ismét visszatérek a csecsemőkorhoz. Mint ismert, nagyon sokat kell a gyermekeinkkel foglalkozni.
Megérinteni őket.
Beszélni hozzájuk.
Azok a gyermekek, akikhez örökké beszélnek a szülei, sokkal gyorsabban tanulnak meg beszélni. A sok beszéd a memóriájukat alakítja. Sokkal jobban és gyorsabban tanulhatnak, mint diákkorukban.

Az érintéssel megtanítjuk őket a szeretetre.
A gyermekek nem érzik, hogy szeretjük őket.
Felejtsék el azt, hogy érzik, hogy szeretik őt.

A gyerekeket meg kell tanítani szeretni.
Amikor meghitt öleléses a pillanat, mondják neki azt, "szeretlek". Ezekben a pillanatokban minden esetben nézzen gyermeke szemébe, ne csak akkor, amikor megdorgálja. Így a gyermek megtanul szeretni. Megtanulja, hogy amikor azt mondják, "szeretlek", ahhoz testmeleg, illat társul, és egy meleg érzés is, ami együtt csodálatos lesz a számára, mint emlék.

Melitta négy éves korában fürdött a Balatonban, mi a parton ültünk. Egyszer csak kikiáltotta a partra, hogy "Apa, apa szeretlek". Gondolja el, milyen érzést keltett bennem. Na de azt is elképzelheti, hogy a zsúfolt parton lévők, úgy 10- 15-en, hogyan néztek rám.

Gondoljon a gyerekkorára: mikor volt divat, hogy a gyerekek visszamondják azt, amit hallanak a szülőktől? Azt, hogy szeretlek. Gondolom, Ön is ahhoz a 95%- hoz tartozik mint én, akinek a szüleik soha nem mondták ki ezt a szót. Ugyanis ezt éreznie kellett volna Önnek és nekem is, nekünk, azóta, amióta megszülettünk.

Nonszensz.

A gyermekek életében a szemkontaktus kimondhatatlanul fontos. Vannak ismerőseim, akik soha nem néznek a szemembe. Ennek oka az, hogy a megdorgálásukkor szüleik mindig a szemükbe mondták a hibájukat. Akkor, és csakis akkor néztek a gyermekük szemébe.
Ezért felnőttkorban a mai napig félnek a szemkontaktustól.
Ne vessük meg ezeket a személyeket. Ők nem sunyik, hanem sérültek.

Amikor már megtanultuk, hogy a gyermekek szemét keressük, akkor tanuljuk meg dícsérni őket. Ne csak kis korukban. Felnőtt korukban is dícsérhetjük őket.

Keressük a lehetőséget a dícsérésre.

Egy barátomnak is tanácsoltam ezt, és kb. egy hónap múlva felhívott, hogy most tudta csak először megdicsérni a fiát, pedig igyekezett.
Az ezen a területen sérült felnőtt nem tud dícsérni. Annyira természetes számára, ha jó dolgot csinál a társa vagy a gyermeke, hogy a jót nem is veszi észre.
Na de a hibákat... hát!

Tanuljon meg dícsérni és dícsérjen sokat, de mindig őszintén és szemtől szembe.

Képzelje, a mai napig dícsérek mindenkit, mindig, amikor csak mód van rá.
Felnőtteket is.
A boltban a pénztárost, vállalkozásomhoz tartozó szereplőket.
Telefonszerelőt, kondiszerelőt, lakatos fiúkat.
Észbontó, hogy mennyire vágyik mindenki a dícséretre.

Van egy- két "sas" ismerősöm. (Emlékszik a 2. fejezetemre "Repülj a sasokkal"). Az átlagember "nagy ember"- nek nevezné őket. Nem gondolná, de a nagy emberek a leghálásabbak, ha dícséretet kapnak. Milliókat érhet egy időben kimondott őszinte dicséret.

Gondolkodjon el: ki volt az a közeli ismerőse, aki mondta már Önnek, hogy "Szükségem van rád"? Egyáltalán mondta már ezt a mondatot Önnek valaki?
Ez is kifejezése lehet egy dícséretnek.

Gondolom, amikor társával kezdték a kapcsolatukat, akkor nagyon nagy nyomatéka volt a csóknak.
Biztosan emlékszik az első csókra.
Biztosan arra is, hogy ki volt az a férfi vagy nő ismerőse, aki remekül csókolt.

Nos, a gyermekek is igénylik a puszikat.
A duruzsolást (csendes, meghitt beszéd közel a gyermeke füléhez).
Amikor kicsik, akkor ez mindennapos egy anyuka részéről.
Az apukák ezt anyás dolognak tartják és ők többnyire nem is művelik. Pedig legalább annyiszor kellene megölelni a gyermeküket, mint az anyjuknak.
Ez az ölelés még ritkább lehet a férfiak esetében, ha a gyermekük fiú. Talán attól félnek, hogy homoszexuálisok lesznek.
Pedig bizonyíthatóan nem lesznek azok.
Ellenkezőleg, magabiztosabb férfiak lesznek (erről még később írok).
Öleléskor a szaglás engedése nagyon fontos. (3-4 másodpercnél ne legyen rövidebb.)
Ilyenkor a gyors mozdulatok nem nyerők, mert képmutatók lehetnek és hitelrombolók. Nincs rosszabb egy őszintétlen ölelésnél.
Akkor inkább ne ölelkezzen.

Ezek ősi ösztönöket mozgató erők. Ügyeljünk a közeledésből eredő, a másikra tett benyomásokra.

Amikor a gyermekek visszafeleselnek, a szülők nagy része egyre kevesebb lehetőséget ad ilyen pillanatokra. Kezdik nem szeretni a gyermekeiket, mert kritikának vélik, amit kapnak tőlük. Pedig csak Önt, Önöket utánozzák.
Ne szokjanak le az ölelésről.

Sőt, ügyeljenek arra, hogy mindig kellemes illatuk legyen.
Az illat gyermekeinknek nagyon fontos.

A pizsama, ami "apuillatú" vagy egy hálóing, aminek "anyus- illata" van, az a gyerekeknek egy csemege, egy felbecsülhetetlen érték, de csak akkor, ha erre megtanítjuk őket. Az illatok tudatják az érzékek hullámhosszán, hogy a családjának tagjai együvé tartoznak.

A 12- 16 év körüli fiatalok kezdenek tudatossá válni. Értik, hogy mi történik körülöttük és egyre több kritikával illetik a szülőket. Ha szeretethiányban szenvednek, akkor gyorsan keresnek maguknak olyan személyt, akitől megkapják az érintést, a szeretetet, a "szeretlek"- et. Ennek lehet hozadéka a cigizés, piálás és a kábítószer, valamint a szex határok nélkül.

Valamit tenniük kell, hogy kitöltsék azt a hatalmas űrt, amit a szeretethiány okoz a lelkükben.

Amikor felnőnek, ne hagyják abba a dícséretet. Ebben a korban figyelni kell a testfejlődésükre és dícsérni az alakjukat, a kinézetüket. Lányoknál a mell növekedésekor a helyes testtartást vegyék észre, hogy "...milyen szép egyenesen tartod magad".
Fiúknál a kockahasat kell észrevenni és "...hogy bámulnak téged a lányok". Ebben a korban van az utolsó esély, hogy a súlyos, nevelésben elkövetett hibákat kiigazítsuk. Helyrehozni már (ha súlyos) nem tudja segítség nélkül.

Mondta egy- két ismerősöm, ahol tapasztaltam ilyen gondot, hogy "Az én gyermekem nem szenvedhet szeretethiányban, mert..." .Nos, a szeretethiányt Ön nem tudja mérni. Ráadásul legtöbbször nem is látható azonnal. A szeretet adagot az érintett érzi és ő szabja meg, hogy az kevés- e számára vagy elég. Nos, hát olyat még nem hallottam, hogy túl sok szeretet kaptam a szüleimtől.
Tehát ne legyünk elfogultak. Kérdezzük meg gyermekünket alkalmanként, hogy "Te szerinted egy 10- es skálán mennyire szerethetlek én téged?"

Meg meri kérdezni?

Amit tudnia kell! VB.3-1.

Ha Isten vagy orvos lennék, akkor a tökéletes gyermeknevelés receptjére ezt írnám:

Név:

A szülők:

Napi:
egy dicséret,
egy puszi,
egy ölelés,
egy szeretlek.

Ezt a receptet kötelező betartani valamennyi családtagnak gyermeke felnőttkoráig.

Hajdú Tibor Jenő

“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”
...(Diane Loomans)

Nyomtatható verzió